Betegszabadság

Van, amikor az ember tőle független dolgok miatt kénytelen felfüggeszteni a gyúrást. Ez történt most nálam is. Még a könyvben is azt írja Paul Wade, hogy betegen pihenjünk inkább. Úgyhogy kényszerszabi. Nem komoly, csak egy kis meghűlés, kvázi némasági fogadalommal. Majdnem két hétig. Úgyhogy sem a testedzést, sem az úszást nem tudtam most folytatni. Talán most az ünnepeket végre egészségesen vészelem át. Csak arra kell vigyáznom, nehogy a bálnám a hasamon elkezdjen növekedni. Karácsonykor az ember hajlamos túlzabálni magát. Akkor aztán lesz, mit ledolgozzak. Amint vége a karácsonynak, következő héten - ha nem leszek göthös - folytatom. A többit majd meglátjuk.

2014. dec. 13.

Némi fejlődést tapasztaltam a múlt héten. Végre rá tudtam szánni magam, hogy elvégezzem a pénteki napokra tervezett gyakorlatsort. Meg is találtam a legnehezebb gyakorlatot a tervezettek közt: guggolás gyertyaállásban. Meglepődtem azért, hogy elsőre sikerült a kiindulópont... Azaz csak majdnem: kicsit bicska a tartása, hátrabicsaklik a lábam. Így baromi nehéz volt megcsinálni egy tízes sorozatot is belőle. Majd ezen fejlesztek egy kicsit.

Az úszásban végre eljutottam addig, hogy lehiggadjak ahhoz, hogy végre a mellúszás is menjen versenyszerűen. Vagy egy fél órát meditáltam, hogy ne kelljen kopoltyút növesztenem a víz alatt. A negyven hosszból 14-et ezzel csináltam végig. Utána olyan nyugalom szállt rám, hogy olyat már évek óta nem tapasztaltam. Ma meglátom, hogy tartani tudom-e a szintet.

Mivel a héten ramatyul éreztem magam minden nap, elsumákoltam az erőgyakorlatokat. Sebaj, majd bepótlom őket a jövő héten. Persze most több időm lesz rá, úgyhogy azt tervezem, hogy bepótlom a kimaradást. Majd meglátom, hogy sikerül majd.

Az első nehézségek

Hát igen, ha az ember egyedül edz, könnyebb elcsábulni. „Ma túl fáradt vagyok, inkább kihagyom a gyakorlatokat, jól bezabálok, aztán meg punnyadok a gépnél.” Ismerős, ugye? Nos, én is beleestem ugyanebbe a hibába. Múlt héten még az úszás is kimaradt. A futást - mentségemre váljék, de az időjárási viszonyok miatt - kivettem a programból. Helyette az úszást dupláztam meg, 2×20 hosszra. Jó tempóval megvan egy óra alatt. Tegnap már újra lubickoltam, és végre odáig eljutottam, hogy mellúszásban is gyakoroljak, mert végre lehiggadtam annyira, hogy ne kapkodjam a levegőt. Kész meditációnak kellett megelőznie, hogy sikerüljön. Aztán ott a felszerelés kérdése. A lábemelés még hagyján, hiszen arra a régi rozoga fellépőm megfelelő tornaszernek bizonyult. Nem ér le a lábam, így rendesen meg tudom csinálni a gyakorlatot, igaz, úgy remeg közben a hájam, mint a kocsonya. A húzódzkodás még kemény tészta. Még függőlegesen csinálom, de egyelőre nem találtam kellő fogást sehol hozzá, így ezért halogattam. Ezzel együtt a gyertyaguggolást is. Sebaj, ma talán megoldjuk. Röviden most ennyi.

2014. nov. 18.

Az első erőnléti edzés tapasztalata

Kicsit csúszott a program. Szerencsére a könyv „Friss hús” programja mindössze heti két erőnléti napot ír elő. Így ha netán egy-két napot csúszunk, még nem követtünk el főbenjáró bűnt. Nos, a fekvőtámasz falnál - bár nem tűnt túl nehéz gyakorlatnak - érezhetően megmozgatta a célizmokat. A térdfelhúzás már kicsit keményebb dió volt. Látszik, hogy a hasizmaim nem éppen a csúcsformájukat élik. Meg amúgy is, fogynom kéne egy kicsit. Mindenesetre két tízes sorozatot sikeresen letoltam. Egyelőre csak óvatosan futok neki, mert az, amit most érzek, megerősített abban, hogy keményen padlón vagyok. A péntekre tervezett gyakorlatsorban a guggolásos gyakorlattól félek egy kicsit jobban. Ezer éve nem csináltam gyertyát, és akkor még vasággyal együtt voltam 40 kiló. Meg nem hordtam egy bálnaborjút elöl... A szombati úszásnál azt hiszem, nem fogok fejest ugrani a medencébe, mert az összes víz kijön. Kezdetnek nem volt rossz azért.

A gyalog munkába járásnak már most van egy előnye. Pedig csak két napja kezdtem el: már fél nyolckor beérek melóba. Ráadásul egy kellemes érzéssel, elvégre még kell rendesen a lábszáraimnak az endorfin. Meg elkerülöm a zsúfolt buszt, ahol az utasokban annyi a negatív energia, hogy csoda, hogy a busz nem rohad szét rögtön, bár ha hihetünk annak, amit egyes pihent agyúak mondanak, hogy a gondolataink mindenre, még a tárgyakra is kihatnak... Hát... Jobb ha elkerülöm az effajta zsúfoltságot, mert az csak árthat, nem használ. Különben is azt mondják az okosok, hogy a siker egyik kulcsa, ha széles ívben kerüljük a negatív embereket. Kettő-null a gyaloglásnak.

Edzésprogram jövő héttől

HÉTFŐ	Fekvőtámasz falnál	1×10
	Térdfelhúzás	1×10
KEDD
SZERDA
CSÜTÖRTÖK
PÉNTEK	Függőleges húzás	1×10
	Guggolás gyertyaállásban	1×10
SZOMBAT	Futás terepen
	Úszás	min. 20×50, összesen min. 2 óra
VASÁRNAP

2014. nov. 15.

Állóképesség:

A tervezett hegyi pályán történő edzés kezdete. Kizárólag a földúton, kiképzőruhában (pl. bakancs).

Észrevételek:

• A táv teljesítése nem sikerült. A büntető résznél kb. 200 méter után futásból gyaloglásba kellett visszavenni, majd visszafordulni. A gravitációs szakaszon könnyedén áthaladtam visszafelé, de a hátralévő levezető szakasz felénél kifulladtam. Sétában hazafelé.
  
• Az anterior tibialis táján éles fájdalomérzet, valószínűleg a lábak izmait erősíteni kell.
  
• Hazaérkezéskor nagy mértékű endorfin-dózis lépett fel, a szervezetem kemény lazító hadműveletbe kezdett. Tehát még tiltakozik az erőfeszítések ellen.

Következő lépés:

• A terv módosítása: Szombatonként délelőtt futás terepen, egyelőre szinttartóan, amelyet a test fizikai állapota jelez majd. Délután úszás, minimum 2 óra, a légzésritmus fejlesztése végett.

Erőgyakorlatok:

Egyelőre elméleti felkészülés, edzésprogram tervezése.

Bevezetés

Meguntam, hogy semmiben sem jutok előre. Itt az ideje, hogy fejlődjek minden téren. Azt mondják, hogy a fejlődés legjobb mozgatórugója az, ha mindig „leggyengébb láncszemet” erősítjük. Nálam ez jelenleg a fizikai erőnlétem. Így elhatároztam, hogy ezentúl komolyan veszem a rendszeres sportolást. Mind az állóképességem, mind az izomerőm növelni fogom. Mindezt kizárólag természetes úton, gépek és csodaszerek nélkül. Ez a napló tartalmazni fogja az egyéni edzésterveim, és az elért eredményeim. Semmi mellébeszélés, csak a száraz tények. Hogy mért van erre szükség? Azért, hogy ne felejtsem el a fejlesztést türelmesen végezni, és így, hogy látom az eredményeim, meglesz a kellő motivációm, hogy elérjem a végső célom. Hogy mi lesz a legvégső cél? Még magam sem tudom. Majd lépésről-lépésre kitűzöm őket. Másrészt, remélem, lesznek olvasóim, akiket az én elért eredményeimmel motiválni tudok.



Első végcél: a Kinizsi 100. 100 km éjjel-nappal, 24 óra alatt, kemény terepen. Csak profi túrázóknak ajánlott! Megvalósítás: 2016 májusa.