Az első nehézségek

Hát igen, ha az ember egyedül edz, könnyebb elcsábulni. „Ma túl fáradt vagyok, inkább kihagyom a gyakorlatokat, jól bezabálok, aztán meg punnyadok a gépnél.” Ismerős, ugye? Nos, én is beleestem ugyanebbe a hibába. Múlt héten még az úszás is kimaradt. A futást - mentségemre váljék, de az időjárási viszonyok miatt - kivettem a programból. Helyette az úszást dupláztam meg, 2×20 hosszra. Jó tempóval megvan egy óra alatt. Tegnap már újra lubickoltam, és végre odáig eljutottam, hogy mellúszásban is gyakoroljak, mert végre lehiggadtam annyira, hogy ne kapkodjam a levegőt. Kész meditációnak kellett megelőznie, hogy sikerüljön. Aztán ott a felszerelés kérdése. A lábemelés még hagyján, hiszen arra a régi rozoga fellépőm megfelelő tornaszernek bizonyult. Nem ér le a lábam, így rendesen meg tudom csinálni a gyakorlatot, igaz, úgy remeg közben a hájam, mint a kocsonya. A húzódzkodás még kemény tészta. Még függőlegesen csinálom, de egyelőre nem találtam kellő fogást sehol hozzá, így ezért halogattam. Ezzel együtt a gyertyaguggolást is. Sebaj, ma talán megoldjuk. Röviden most ennyi.