Betegszabadság

Van, amikor az ember tőle független dolgok miatt kénytelen felfüggeszteni a gyúrást. Ez történt most nálam is. Még a könyvben is azt írja Paul Wade, hogy betegen pihenjünk inkább. Úgyhogy kényszerszabi. Nem komoly, csak egy kis meghűlés, kvázi némasági fogadalommal. Majdnem két hétig. Úgyhogy sem a testedzést, sem az úszást nem tudtam most folytatni. Talán most az ünnepeket végre egészségesen vészelem át. Csak arra kell vigyáznom, nehogy a bálnám a hasamon elkezdjen növekedni. Karácsonykor az ember hajlamos túlzabálni magát. Akkor aztán lesz, mit ledolgozzak. Amint vége a karácsonynak, következő héten - ha nem leszek göthös - folytatom. A többit majd meglátjuk.

2014. dec. 13.

Némi fejlődést tapasztaltam a múlt héten. Végre rá tudtam szánni magam, hogy elvégezzem a pénteki napokra tervezett gyakorlatsort. Meg is találtam a legnehezebb gyakorlatot a tervezettek közt: guggolás gyertyaállásban. Meglepődtem azért, hogy elsőre sikerült a kiindulópont... Azaz csak majdnem: kicsit bicska a tartása, hátrabicsaklik a lábam. Így baromi nehéz volt megcsinálni egy tízes sorozatot is belőle. Majd ezen fejlesztek egy kicsit.

Az úszásban végre eljutottam addig, hogy lehiggadjak ahhoz, hogy végre a mellúszás is menjen versenyszerűen. Vagy egy fél órát meditáltam, hogy ne kelljen kopoltyút növesztenem a víz alatt. A negyven hosszból 14-et ezzel csináltam végig. Utána olyan nyugalom szállt rám, hogy olyat már évek óta nem tapasztaltam. Ma meglátom, hogy tartani tudom-e a szintet.

Mivel a héten ramatyul éreztem magam minden nap, elsumákoltam az erőgyakorlatokat. Sebaj, majd bepótlom őket a jövő héten. Persze most több időm lesz rá, úgyhogy azt tervezem, hogy bepótlom a kimaradást. Majd meglátom, hogy sikerül majd.

Az első nehézségek

Hát igen, ha az ember egyedül edz, könnyebb elcsábulni. „Ma túl fáradt vagyok, inkább kihagyom a gyakorlatokat, jól bezabálok, aztán meg punnyadok a gépnél.” Ismerős, ugye? Nos, én is beleestem ugyanebbe a hibába. Múlt héten még az úszás is kimaradt. A futást - mentségemre váljék, de az időjárási viszonyok miatt - kivettem a programból. Helyette az úszást dupláztam meg, 2×20 hosszra. Jó tempóval megvan egy óra alatt. Tegnap már újra lubickoltam, és végre odáig eljutottam, hogy mellúszásban is gyakoroljak, mert végre lehiggadtam annyira, hogy ne kapkodjam a levegőt. Kész meditációnak kellett megelőznie, hogy sikerüljön. Aztán ott a felszerelés kérdése. A lábemelés még hagyján, hiszen arra a régi rozoga fellépőm megfelelő tornaszernek bizonyult. Nem ér le a lábam, így rendesen meg tudom csinálni a gyakorlatot, igaz, úgy remeg közben a hájam, mint a kocsonya. A húzódzkodás még kemény tészta. Még függőlegesen csinálom, de egyelőre nem találtam kellő fogást sehol hozzá, így ezért halogattam. Ezzel együtt a gyertyaguggolást is. Sebaj, ma talán megoldjuk. Röviden most ennyi.